Kísérleti adás
2009.11.04. 23:30
Ugyebár van televízióm, már egészen egy hete.
A szűzlányok izgalmával vettem először kezembe a gyönyört ígérő kapcsolót. Még mindig szűzlányokat idézve, másodjára sikerült is. Bekapcsolni.
Nem is tudom hogyan élhettem mindezidáig Benkő feleségei, Vacsoracsata vagy Született feleségek nélkül.
Kell a tévé, belátom már.
Felemelő érzés, hogy az ebédlőben ücsörögve, levesszürcsölés közben végre nem érzem magamat kívülállónak. Nem mosolygok bugyután, hogy persze hallottam már Joshi Barátról, csak fogalmam sincs, hogy ki a tököm az. Valami vallási műsor esetleg?
Ma élhettem át a legmélyebben a befogadottság érzését. Kávézgatás közben buzgó társasági kollega feldobta a kérdést, hogy naaa, ki látta Benkőt? És én, a beavatottak csatakiáltásával ugorhattam fel székemből, hogy éééén, én odakapcsoltam tegnap este.
És de szar volt nekem.
De kell a tévé, mert kell a téma, amikor összefutsz a nevétsemtudod kollegával az üzemi vécén és kell a viszonyítás alap, mert bizony egy Vacsoracsata megnézése után már egy Harlequin mű is megdolgoztatja az agysejteket.
Csak a Barátok Köztet. Azt ne várjátok el tőlem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.