Úgy esett, hogy lett egy kórházi ágyam és egy mobilnetem.

Gondolatom viszont semmi. Hetek óta azon nyergelem magamat, hogy találjak ki magamnak valami igazán hosszútávú projektet- nem, nem pasiügy- amivel lekötöm a munka után megmaradt kreatív energiáimat és amivel lenyugtatom az állandóan háborgó kicsi agyamat.

Erre tessék, semmi. Nuku, zéró, nyista. Még csak eszembe sem jutott ezen gondolkodni. Feküdni bambán, nézni egy filmet, esetleg olvasni a semmiképpen sem szépirodalmi könyvemből: az ment.

Jó, kis felmentés, egy kórházi ágy, meg az ezzel járó bonyodalmak... De bonyodalom mindig van, idő meg soha, nem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.