Tegnap egészen megbizonyosodhattam róla, hogy nem vagyok normális.

Próbáltam a kazánom lelkére beszélni, hogy működjön.

És esküszöm, pár órán át működött is a dolog. Éjféltől hajnalig nem akart úgy tenni, mint aki pillanatokon belül felrobban.

Kényeztettem, ki-be kapcsolgattam, sőt, még vizet is öntöttem belé. Hajnal tájban azonban úgy döntött, hogy basszam meg, hogy ilyen jól tudok aludni és rázendített.

Kezdek lassan félni, na nem is magam miatt, én tuti nem robbanok fel, ellenben szomszédasszonyom ijedt tekintetétől. Tegnap előtt este még csak óvatosan, szinte kedveskedően kérdezgetett, hogy nincs-e valami probléma odabent, mert őt bizony kicsit megrémült, amikor a wc-n ülve ekkora robajt hallott. Erős gyomrú lehet.

Tegnap este már kevésbé kedvesen kérdezgette, hogy sikerült-e a dolog végére járni, én pedig legbájosabb mosolyomat felöltve megnyugtattam, hogy ugyan nem, de nem kell félnie, nem miattam fog eljönni a világvége, még csak 2009-et írunk és 2012-ig tuti megjavíttatom ezt a nyomorult szerkezetet.

Tenném is, ha szerencsétlen szerelő nem kapna már rémült röhögőgörcsöt, amikor a telefonján felvillan a nevem. Nem tudom milyen néven szerepelhetek a távközlési készülékében, de elképzeléseim azok vannak...

Ezt a hetet a fenntartható fejlődés jegyében töltöm, épp csak annyit fűtök, ami még nincs a szomszédaimra idegkárosító hatással.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.