"I got my hair, I got my head, I got my brains, I got my ears, I got my eyes, I got my nose, I got my mouth, I got my teeth, I got my tongueI, got my chin, I got my neck, I got my tits, I got my heart, I got my soul, I got my back, I got my ass, I got my arms, I got my hands, I got my fingers, Got my legs, I got my feet, I got my toes, I got my liver, Got my blood"

Van szemem, 2 db, barna, egész nagy. A szememnél már csak az arcom és a fenekem nagyobb, de míg az arcomra egy-két elfogult közelálló a babaarc kifejezést szokta használni, a fenekemmel kapcsolatban ezt még a legkedvesebbek sem kockáztatták meg. A teleket, az imént említett páros testrészemet egy 38-as nadrágba belepasszírozva, különösebb önértékelési problémák nélkül szoktam átvészelni, de a jó idő beköszöntével már gyakrabban emlegetem felmenőim génállományát, amiért nem tették számomra lehetővé az igazán mini szoknyák viseletét vizuális környezetszennyezés okozása nélkül. Márpedig én nagy környezetvédő vagyok.

A lakásomban előttem magas emberek laktak, így biztosítva számomra a mindennapi nyújtózkodás lehetőségét. Sajnos ennek ellenére sem nőttem éppen magasra. Mindezt azért lelki gubancok nélkül viselem a hétköznapokban, csupán a helyi közértben okoz mosolyra fakasztó pillanatokat a jelenlétem, amint a legfelső polcról próbálom levarázsolni a Nutellás üveget.
Amennyiben valaki a haj alapján tud tökéletes személyiségleírást végezni: az enyém vállig érő, sötétbarna, mosom, szárítom és vasalom. És néha a saját hajammal égetem meg az ujjamat.

Nem szeretem a banánt, annak ellenére, hogy semmi ilyesfajta gyerekkori traumával nem tudok szolgálni. Nem eszem meg a főzelékeket, ugyanis gyerekkoromban édesanyám valahogy mindig kihagyta a rántást. Én sem tudok rántást csinálni. Túrógombócot és mézes-mustáros csirkét azonban igen.

Tv-m nincs, van viszont sok könyvem, amiket rendszeresen forgatok a szemem előtt. A szempillaspirálommal egyetemben.

Nem iszom alkoholt. Ez alól kivétel a pálinka, a sör, a bor, a pezsgő, a martini, a jager és a vodka.

Reggelente mindig kések. Szerintem erről a kényelmetlen cipők tehetnek és nem én, vagy a reggeli fészbukolás, rádióhallgatás, kávézgatás.

Napi két kávét iszom. A reggeli otthoni és a reggeli irodai kávé egynek számít.

Szeretem a munkámat. Iskolai végzettségemet tekintve tanuló vagyok, jó pár éve ebben a státuszban, köszönhetően a megannyi felsőoktatási intézménynek, akik feltétlenül a hallgatói között akartak tudni. És köszönhetően annak az egynek, aki- nem is értem, miért- le tudott mondani a mindennapi jelenlétemről. Talán azért, mert én sem tartottam szükségét a rendszeres résztvételnek. A nágy ámérikában politológiát is hallgattam, eme tudást remekül kamatoztatom a hírek olvasgatása közben, illetve a barátaim is remekül tudják ellenem felhasználni, ha esetleg úgy érezném, hogy nem állampolgári kötelességem, csupán jogom elmenni és szavazni. Amióta több hozzám közelálló a politikának köszönheti mindennapi betevőjét, már nem merem testi épségemet kockáztatni és lelkesen járok szavazni.

Kedvenc színem a fekete és a lila. Mindkettőt külön mosom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.