A multiélet csúcspontja a csapatépítő. Idén már cégem második ilyen jellegű rendezvényén vehettem részt, így tudtam, hogy mire számíthatok. Illetve, hogy mire nem. Például tudtam, hogy a klasszikusnak nevezhető játékok nálunk nem lesznek programon (tavaly még volt próbálkozás, de- mondjuk így- érdeklődés hiányában elmaradtak az ügyességi feladatok), illetve attól sem kellett tartanom, hogy a kollegáim kinéznek az esetleges alkoholizálásom miatt.
Nem is néztek ki. De még csak különösebben meg sem, mert azt hiszem én idén magamhoz képest egész visszafogott voltam. Talán a holdállás volt az oka.
Nem részletezem az eseményeket, maradjunk annyiban, hogy volt 10 liter pálinka szép üvegben. Egészen délután 4-ig, mikor is átavanzsált egyszerűen szép üveggé. Volt hajó, kétszintes, amit nem ajánlok ilyen programokra, mert a két szint sok mindenre ad lehetőséget, főleg érzékeny gyomrúaknak.

Akárhogyis, a legerősebb közösségformáló ereje mégiscsak az alkoholnak van.

Az elmúlt időszak az idegrendszerem maximális kihasználtságával zajlott, csapongtak a gondolatok és az érzelmek és még arra is rájöttem, hogy egy kapcsolat érzelmi perverziója döbbenetes mértéket tud elérni.

Ezeréves barátnémmal kávézgattam, akivel ugyan közel sem vagyunk egyformák, de barátságunk gond nélkül tud táplálkozni egymás furcsaságaiból. Egész egyszerűen imádom.

Szép, magas, vékony, a harmadik x előtt pár évvel, első hangzásra tökéletes. Második hangzásra is. Csak valahogy ő hall egészen máshogy, így mindent elkövet, hogy alapvető boldogságába egy kis boldogtalanságot csempésszen. Úgy mégiscsak izgibb.
Mr. Szép úgyszintén magas, vékonynak mondható, megfelelő egzisztenciával és baráti körrel. Kissé unalmasan hangzik? Az is. Így vékony barátnőm máshol keresgéli az izgalmakat, többnyire meg is találja, majd otthon is az izgalmak fejében elvárt csetepatét. Mert kell nekünk az izgalom és ha nincs, hát csinálunk.

Negyvenes ismerős. Csak épphogy nem harmincas. Kamaszként esett szerelembe az utcán sétálgatva, egy, őt életkorban megkétszerező, férfival. Lázadó kamaszunk azonnal oda is költözött (saját elmondása szerint egy szem bugyit vitt az útra). Hamarosan házasság, majd gyerek. Alanyunk egyszer lázadt életében, igaz, akkor elég nagyot, majd lenyugtatták. És most borul megint minden, hiszen egy lázadás nem lázadás. Drukkolok.

Vagy egy másik kedves barátom, aki válása óta a budapesti szórakozóhelyek leglátványosabb pinabubusa. Megtalált egy életstílust, ami ugyan nagyon stílusos, valamiért mégis látom a szemében az álmatlanságot és a magányt. Mert lebeg a légüres térben, várva, hogy talán beugrik végre a nagy vad, aki mellől nem akar újra és újra vadászni menni.

Vagy a barát, aki maga sem tudja, hogy szerelmes-e a barátnőjébe. Vagy, hogy egyáltalán az akar-e lenni.

Úgyhogy tébolygunk, hiszen keressük az izgalmat a megnyugvásban, vagy a nyugodt izgalmakat.
És közben bízunk benne, hogy megtaláljuk a saját tébolydánkat.

...akkor minden bizonnyal a VII. kerületben laksz, ugyanis ezen a környéken kimutathatóan több a bolond. Talán a víz, talán a sok kocsma, de tény, hogy az én szomszédom topbolond.
Az elmúlt tíz évben, amióta a VII. kerület lett az állandó lakcímem (lenne, ha átjelentkeztem volna mindenkori lakcímemről, ahol soha nem is laktam) a nevét nem sikerült megtudnom, így csak kutyásnéniként hívom. Magunk között. De a csókolomra is egész jól hallgat.
A kutyásnéni elnevezés még a kutyás időszakból származik. A blöki azóta sajnos elhagyta a kerületet, azóta azonban lényegesen kevesebb, az ÁNTSZ feladatára felhívó, üzenetet kap a trükkös néni. Trükkös, ugyanis a fenyegető levelek többször átvándoroltak más lakók ajtajára. De a bűz, az nem vándorolt sehova.
A kutyásnéni egész komoly közösségformáló erővel bír a mi házunkban, a gangi pletykák rendszeresen kezdődtek a kutyás néni szagállományát firtatva, férjének hogy-ha egyáltalán meg- létéről. Én véltem párszor látni a bácsit, hallani viszont minden éjjel vélem. Persze lehet, hogy csak nekem is megártott a sok környéki kocsma.

Én jól bírom a kialvatlanságot, de hogy két idősebb ember hogy tud talpon lenni nap, mint nap az éjszakai üvöltözések után, talány számomra. Vizsgaidőszakokban többször felmerült bennem az ötlet, hogy tőlük kellene valami jó kis cuccot szerezni. De a szag, az mindig visszatartott.
Édesanyámban többször felsejlett a veszélyérzet, hogy ebből még baj lesz, a falakon át biztosan átjön mindenféle kórokozó és a végén még nálam is ilyen bűz lesz. Vagy ami még rosszabb: a végén még én is így fogok bűzleni.

Előző szomszédaim annyira aggódtak a szagok terjengése miatt, hogy amikor a lakásuk eladására került a sor, kizárólag ajtózárós napszakban voltak hajlandóak az érdeklődőket fogadni. Így lépett az életembe Edit, aki rózsaillatú lépcsőházat vett és egy pöcegödörbe költözött be.

Egyszer csak elmúlt a SZAG, újabb alapot adva mindenféle parasztpletykának. Talán a halott bácsi testét őrizte ennyi időn át és végre vége lett a virrasztásos gyászidőszaknak? Hiába utaltam a káromkodós éjszakákra, szomszédaim kitartóak voltak. Gyanús, hogy a bácsihoz is eljutott korai halálának híre, mert megmutatta magát. Az élmény átütő, leírni sem tudom. Bácsinak bácsi, undoknak nem éppen kedves.
Bácsi jött, kutya kimúlt, szag elosont, mindenki boldog. Kivéve engem, aki ugyan már nem aggódik, hogy különféle bizarr szeánszok szagosítják el hétköznapjait, de a hangok valósak maradtak és még ennyi idő után is tudok új káromkodást tanulni.

Tiszteld az idősek tudását.

Cseresznyelázban ég az iroda. Cseresznye a recepción, cseresznye a general services osztályon (ha valaki meg tudja nekem mondani a pontos magyar megfelelőjét, kap tőlem...Mit is? Cseresznyét.). Cseresznye a meetingeken, cseresznye T. fülében és még a lenti büfé is felvette a kínálatba. Én tegnap utánanéztem és bizony megállapítottam, hogy az általam elképzelt gyümölcsnaptól csak hízni lehet, így- biztos, ami biztos alapon- küldtem mellé egy békönös tósztot is. Mégiscsak hülyén néz ki cseresznyétől meghízni.
Két héttel ezelőtt odaáig süllyedtem, hogy fát is hajlandó voltam mászni, csak hogy meglegyen a napi cseresznyeadagom. Az én esetemben ez 2 kg cseresznye/nap. Vagy 10 dkg kukac/nap, ha a fehérjebevitelt nézzük.

Egyébként mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy a mosatlan cseresznyétől semmi bajunk nem lesz. Sőt, szerintem még finomabb is a madárlegyintéstől.

Persze idén is elfelejtettem, hogy ez az a hónap, amikor kettővel kevesebb csekket szabad befizetni és negyedannyi szemceruzát venni, merthogy a pénzem jelentős része a Vörösmarty téren marad (bár amióta igazi bevásárló kánaán lett a tér, külön budgetkódot kapott a rezsiköltségekben). Eredetileg csajos programnak indult, de J-nél beütött a macskainfluenza. Elnézést, ezt így nem szabad, tudom én, kirekesztő és nem tesz jót a macskabiznisznek. Tehát Sanyit megtámadta a Legújabb Influenza, N1H7, ha úgy jobban tetszik.

off
Kis kitérő, mert Sanyi az én kedvenc macskám, igen szagos barátság fűz minket össze. Tavaly nyáron J, akiről hamarosan bővebben, kissé felelőtlenül rámbízta a macskáját (emlékeim szerint napokig rágtam a fülét, hogy úúúúgy szeretnék egy macskát, de ha már nem lehet, legalább Sanyi szeretetét érezhessem pár napig. Éreztem is. Jócskán.) A számításomból csak az maradt ki, hogy ez ugyanaz a hét, mint amikor a Szigeten terveztem fílingelni a vudsztokot.
Így aztán a Sanyival tervezett közös programokból semmi nem jött össze, alkalmi lakótársam pedig nemhogy egyszer, hanem kétszer is felhívta a figyelmemet a szavahihetetlenségemre.

Az ágyba ürített. Hogy úgy mondjam: szart.

Sanyi rafkós macska ám, ezt tudni kell, tettét álcázandó, engem jól meglependő, a lepedő és a takaró közé helyezte a meglepetéscsomagot.
Ember lánya pedig a Szigettől kifáradva, enyhén kapatosan nincs szaglószervének teljes tudatában, így a csomag különösen mély nyomokat hagyott bennem.

Barátságunkat innentől datálom. Egyesek vérszövetséget kötnek, mi szagszövetséget kötöttünk. A mai napig tisztelem Sándort a humoráért és eszéért. És innen is jobbulást kívánok neki.

on
Tehát J vizsgáltatott, Zs. a gyémántbiznisz fellendítésén ügyködött, E. pedig a spanyol bikáknak örvendezett. Így T-vel mentem, aki ugyan nagy rajongója a könyveknek, de Tommy Hilfigernek is, és mitadisten, hát nem pont egy Tommy üzlet előtt mentünk el? Mentünk volna el mellette, ha rajtam múlik, de T-nek feltétlenül be kellett ugrania pár rövid ujjú ingért. Így egy óra múlva, miután teljesen képbe kerültem a legújabb kockaméretekkel és a kék összes árnyalatával, illetve megállapíthattam, hogy Tommy nem a nőies csipőjű lányokat kedveli, elindultunk szellemünket is felöltöztetni. A 67-es stand felé vettem céltudatosan az irányt, mert nem hinném, hogy lenne ember a földön- amennyiben tud olvasni- aki ellen tudna állni egy kettőt fizet, ötöt vihet akciónak. Perceken belül megállapíthattam, hogy a nőiesebb alkathoz a legjobban egy Fejős Éva, egy Rushie és egy Doris Lessing kötet áll, kiegészítőként pedig a Felolvasót és J.M.G. Le Clézio könyvét tudnám ajánlani. A rabbis-nyomozós-new yorkos-csajos könyveknek ellenálltam, magam sem tudom miért, de maradt még a büdzséből és maradt még a könyvhétből.

"I got my hair, I got my head, I got my brains, I got my ears, I got my eyes, I got my nose, I got my mouth, I got my teeth, I got my tongueI, got my chin, I got my neck, I got my tits, I got my heart, I got my soul, I got my back, I got my ass, I got my arms, I got my hands, I got my fingers, Got my legs, I got my feet, I got my toes, I got my liver, Got my blood"

Van szemem, 2 db, barna, egész nagy. A szememnél már csak az arcom és a fenekem nagyobb, de míg az arcomra egy-két elfogult közelálló a babaarc kifejezést szokta használni, a fenekemmel kapcsolatban ezt még a legkedvesebbek sem kockáztatták meg. A teleket, az imént említett páros testrészemet egy 38-as nadrágba belepasszírozva, különösebb önértékelési problémák nélkül szoktam átvészelni, de a jó idő beköszöntével már gyakrabban emlegetem felmenőim génállományát, amiért nem tették számomra lehetővé az igazán mini szoknyák viseletét vizuális környezetszennyezés okozása nélkül. Márpedig én nagy környezetvédő vagyok.

A lakásomban előttem magas emberek laktak, így biztosítva számomra a mindennapi nyújtózkodás lehetőségét. Sajnos ennek ellenére sem nőttem éppen magasra. Mindezt azért lelki gubancok nélkül viselem a hétköznapokban, csupán a helyi közértben okoz mosolyra fakasztó pillanatokat a jelenlétem, amint a legfelső polcról próbálom levarázsolni a Nutellás üveget.
Amennyiben valaki a haj alapján tud tökéletes személyiségleírást végezni: az enyém vállig érő, sötétbarna, mosom, szárítom és vasalom. És néha a saját hajammal égetem meg az ujjamat.

Nem szeretem a banánt, annak ellenére, hogy semmi ilyesfajta gyerekkori traumával nem tudok szolgálni. Nem eszem meg a főzelékeket, ugyanis gyerekkoromban édesanyám valahogy mindig kihagyta a rántást. Én sem tudok rántást csinálni. Túrógombócot és mézes-mustáros csirkét azonban igen.

Tv-m nincs, van viszont sok könyvem, amiket rendszeresen forgatok a szemem előtt. A szempillaspirálommal egyetemben.

Nem iszom alkoholt. Ez alól kivétel a pálinka, a sör, a bor, a pezsgő, a martini, a jager és a vodka.

Reggelente mindig kések. Szerintem erről a kényelmetlen cipők tehetnek és nem én, vagy a reggeli fészbukolás, rádióhallgatás, kávézgatás.

Napi két kávét iszom. A reggeli otthoni és a reggeli irodai kávé egynek számít.

Szeretem a munkámat. Iskolai végzettségemet tekintve tanuló vagyok, jó pár éve ebben a státuszban, köszönhetően a megannyi felsőoktatási intézménynek, akik feltétlenül a hallgatói között akartak tudni. És köszönhetően annak az egynek, aki- nem is értem, miért- le tudott mondani a mindennapi jelenlétemről. Talán azért, mert én sem tartottam szükségét a rendszeres résztvételnek. A nágy ámérikában politológiát is hallgattam, eme tudást remekül kamatoztatom a hírek olvasgatása közben, illetve a barátaim is remekül tudják ellenem felhasználni, ha esetleg úgy érezném, hogy nem állampolgári kötelességem, csupán jogom elmenni és szavazni. Amióta több hozzám közelálló a politikának köszönheti mindennapi betevőjét, már nem merem testi épségemet kockáztatni és lelkesen járok szavazni.

Kedvenc színem a fekete és a lila. Mindkettőt külön mosom.