...akkor minden bizonnyal a VII. kerületben laksz, ugyanis ezen a környéken kimutathatóan több a bolond. Talán a víz, talán a sok kocsma, de tény, hogy az én szomszédom topbolond.
Az elmúlt tíz évben, amióta a VII. kerület lett az állandó lakcímem (lenne, ha átjelentkeztem volna mindenkori lakcímemről, ahol soha nem is laktam) a nevét nem sikerült megtudnom, így csak kutyásnéniként hívom. Magunk között. De a csókolomra is egész jól hallgat.
A kutyásnéni elnevezés még a kutyás időszakból származik. A blöki azóta sajnos elhagyta a kerületet, azóta azonban lényegesen kevesebb, az ÁNTSZ feladatára felhívó, üzenetet kap a trükkös néni. Trükkös, ugyanis a fenyegető levelek többször átvándoroltak más lakók ajtajára. De a bűz, az nem vándorolt sehova.
A kutyásnéni egész komoly közösségformáló erővel bír a mi házunkban, a gangi pletykák rendszeresen kezdődtek a kutyás néni szagállományát firtatva, férjének hogy-ha egyáltalán meg- létéről. Én véltem párszor látni a bácsit, hallani viszont minden éjjel vélem. Persze lehet, hogy csak nekem is megártott a sok környéki kocsma.

Én jól bírom a kialvatlanságot, de hogy két idősebb ember hogy tud talpon lenni nap, mint nap az éjszakai üvöltözések után, talány számomra. Vizsgaidőszakokban többször felmerült bennem az ötlet, hogy tőlük kellene valami jó kis cuccot szerezni. De a szag, az mindig visszatartott.
Édesanyámban többször felsejlett a veszélyérzet, hogy ebből még baj lesz, a falakon át biztosan átjön mindenféle kórokozó és a végén még nálam is ilyen bűz lesz. Vagy ami még rosszabb: a végén még én is így fogok bűzleni.

Előző szomszédaim annyira aggódtak a szagok terjengése miatt, hogy amikor a lakásuk eladására került a sor, kizárólag ajtózárós napszakban voltak hajlandóak az érdeklődőket fogadni. Így lépett az életembe Edit, aki rózsaillatú lépcsőházat vett és egy pöcegödörbe költözött be.

Egyszer csak elmúlt a SZAG, újabb alapot adva mindenféle parasztpletykának. Talán a halott bácsi testét őrizte ennyi időn át és végre vége lett a virrasztásos gyászidőszaknak? Hiába utaltam a káromkodós éjszakákra, szomszédaim kitartóak voltak. Gyanús, hogy a bácsihoz is eljutott korai halálának híre, mert megmutatta magát. Az élmény átütő, leírni sem tudom. Bácsinak bácsi, undoknak nem éppen kedves.
Bácsi jött, kutya kimúlt, szag elosont, mindenki boldog. Kivéve engem, aki ugyan már nem aggódik, hogy különféle bizarr szeánszok szagosítják el hétköznapjait, de a hangok valósak maradtak és még ennyi idő után is tudok új káromkodást tanulni.

Tiszteld az idősek tudását.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.