Az egyik kedves lányismerősöm blogján olvastam ma egy bejegyzést, hogy miért is szeretne férfi lenni.

Én nem szeretnék férfi lenni. Soha nem is szerettem volna.

Nőnek lenni érdekes, izgalmas, felemelő. Ha felismerjük, hogy a nőlétben mennyi a lehetőség, soha nem is vágyunk már az ellenkező nem kiváltságaira. Nehéz, de nyilván pasinak lenni sem könnyű.

Viszont, kedves lányok, nők, asszonyok, a mi kezünkben sokkal több eszköz van, amit felhasználhatunk. Férfiak ellen, férfiakért, férfiak mellett.

Itt van például a pirosító. Nincs az a végigbulizott, netán végigdolgozott, éjszaka, amit ne tudnánk vele elhalványítani.

Vagy a fogamzásgátló. Egy döntés, ami a miénk, amibe a pasi nem szólhat bele, nem függünk tőlük, illetve pillanatnyi felhúzáskedvüktől.

Na és a szoknyák. A lábat finoman megmutató, fényesen tapadó. A lengő, a férfiak agyában azonnal felhúzandó tárgyként megjelenő. A rövid (azon szerencséseknek, akiknek jól áll), a hosszú, az épphogytérdetmutató.

És persze a cipők, amikről gyomorremegés és a szem sarkában azonnal megjelenő könnycseppek nélkül nem is tudok beszélni. 

Mi jut a pasiknak? Fekete cipő, barna cipő. Bevállalósabbaknak talán valami színesen sportos. Ők soha nem fogják megtapasztalni azt az érzést, amikor tűsarkúban vonulsz végig az utcán, minden lépésedben hordozva a 'dögös vagyok ma' érzését. 

Mi tudunk úgy nézni. Finoman előredőlni, bájosan mosolyogni, szívszaggatóan zokogni. 

Tudunk megváltozni és tudunk önmagunk lenni. Tudunk rajongani, elutasítani. 

Nekünk vannak csajaink, nekik csak haverjaik. 

Úgyhogy én nem szeretnék pasi lenni. Mert imádom a férfiakat és nőként ez sokkal szórakoztatóbb.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.